Passauban jártunk
Én már negyedik éve voltam az Olcsai - Kiss Zoltán Általános Iskola tanulóival együtt német táborban. Így eljutottam az ausztriai Hochkar hegységbe, Klagenfurtba, Salzburgba és most a németországi Passauba is.
Az évek során mindig vasárnap délelőtt volt az indulás, de ez a számomra utolsó kirándulás kivétel volt. Április 18-án, szombaton 10 óra körül indultunk a bajorországi Passauba. Az út nagyon hosszú volt, de útközben megálltunk többször is "pihenni". A sofőrünk, Miki bácsi, hogy ne unatkozzunk, vidám DVD-kel szórakoztatott bennünket. Este 6 óra körül végre megérkeztünk a Passau melletti kisvárosba, Waldkirchenbe. Itt volt a szállásunk a Lamperstorfer Panzióban. A szobák elosztása után próbáltuk minél otthonosabbá tenni szobáinkat, kipakoltunk, egy kicsit pihentünk és utána megvacsoráztunk. Majd elérkezett az, amire mindenki "várt", a naplóírás.
Másnap reggel a reggeli után a megbeszélésen, mint általában minden nap, a kísérő tanárok az aznapi programokról rövid tájékoztatást tartottak, természetesen magyar nyelven. Este erről németül kellett írnunk. Vasárnap lévén egész nap kirándultunk. Először Tittlingbe utaztunk. Itt egy falumúzeumot néztünk meg, amely Európa legnagyobb szabadtéri múzeuma, területe 250.000 m2, több mint 400 tájház látható. Ezután szerintem a hét legjobb programjának helyszínére utaztunk, Pullman City-be. Ez egy amerikai western város, ahol egy egész délutánt tölthettünk. Több programon, bemutatón is részt vettünk, pl. megnéztük a "Riding Show"-t és az "Amercan History Show"-t is, de simogattunk állatokat, lehetett dodzsemezni ingyen!!! Volt aki, megülte a bikát, több-kevesebb sikerrel, de annál több kék folttal. Sajnos gyorsan eltelt a délután, visszautaztunk a szállásra. A meleg vacsora után következett a naplóírás és 10 órakor a kötelező lefekvés.
Hétfőn délután megkezdődött a német tanítás, délelőtt ismét kirándultunk Passauban, ahol a város fölött magasodó "Veste Oberhaus"-ban jártunk. Az itt lévő múzeum a város történelmét mutatta be. Érdekes volt a múzeum és emlékezetes, mert 3 lány elkeveredett a nagy múzeumban, köztük voltam én is. A sikeres egymásra találás után sokáig gyönyörködtünk a vár egy pontjáról elénk táruló látványban, ahol 3 folyó, a Duna, az Inn és az Ilz találkozik és egybe folyik, természetesen mindhárom más-más színű. Ez az, amit a városba érkező embernek látnia kell. Természetesen a gyönyörű napsütés elengedhetetlen tényező hozzá, ebben egész héten szerencsénk volt, egy alkalom kivételével. Ezután elindultunk Büchlbergbe, egy kis faluba, a tanításunk helyszínére. Három csoportba osztottak bennünket és így tanultunk. Kedves tanáraink voltak, Passauból jártak át tanítani, mert a gimnáziumba építkezés miatt nem járhattunk. Az este a szokásos módon zajlott.
Kedden ismét Passauba utaztunk, de most az Óváros nevezetességei következtek. Először elmentünk a "Dreiflüsseneck"-hez, ahol a 3 folyó találkozik. Szép látvány volt. Később hajózni indultunk, a Sissi nevű hajón. Ezután megnéztük Gizella királyné sírját és a Szent István dómot, ahol a világ legnagyobb orgonáját láttuk.
Szerdán reggel Panni néni születésnapját ünnepeltük. Később a waldkircheni városi parkban játszottunk. Ezután Hauzenbergben a gránitmúzeumban jártunk. A kertjében egy nagy gránitgolyót forgattunk. A délután a szokásos rend szerint zajlott.
Csütörtökön a Wolfstein kastélyba mentünk, ahol a vadászati-halászati múzeumot tekintettük meg. A múzeumból kilépve elkezdett esni a jégeső. Nagyon izgalmas volt, mindenki rohant a buszba. Azután a Bergglashüttébe utaztunk, szerencsére itt jó meleg volt. A tulajdonos elmesélte és bemutatta nekünk, hogyan kell üveget fújni. A boltban szép üvegeket vásárolhattunk. Ez érdekes program volt. Délután Büchlbergben szomorúan vettünk búcsút tanárainktól, majd a szállásunkra utaztunk. Este egy meglepetés-vacsorával leptek meg bennünket, egy középkori hangulatú étteremben. Nagy meglepetésünkre sapkákat tettek a fejünkre, előkéket kaptunk és merőkanálból bort itattak velünk, természetesen csak egy-két kortyot. Evőeszköz nélkül "ittuk" meg levesünket, kézzel ettük a csirkecombot, a sültoldalast egy nagy vasvilláról húztuk le. A hangulat nagyon jó volt, sokat nevettünk, bár nekem a vacsora nem nagyon ízlett.
Másnap reggel bepakoltunk, megreggeliztünk, majd 10 óra felé elindultunk hazafelé. Szomorúan vettünk búcsút a szállásunktól és Waldkirchentől. Hazafelé is hosszú volt az út, de nem unatkoztunk, mert Miki bácsi DVD-kel szórakoztatott bennünket. Délután 5 óra felé értünk az Olcsai-Kiss Zoltán iskola elé.
Elmondhatom, hogy egy nagyon jó hetet töltöttünk el Németországban. Sok nevezettességet láttunk és összebarátkoztunk az Olcsaisokkal. Felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk, amelyeket egyetlen táborozó sem fog elfelejteni. A naplómat, amelyet esténként nagyon fáradtan írtunk, biztosan megőrzöm.
Németh Ildikó
8.c