Nyelvi táborban jártunk
Iskolánk 17 és az Olcsai-Kiss Zoltán iskola 31 tanulója 2015. április 19-én elutazott a németországi Oberreute helységbe, a Fuchs Ferienhotel nevű szállásra. Már több mint 10 éve szervezik meg közösen a nyelvtanulással egybekötött kirándulást. Napi 7 óra - 4 anyanyelvi tanárokkal-3 a kísérőkkel, egy kis ízelítő csak abból, hogy miért is jó idegen nyelvet tanulni.
Egy héttel később, szombaton, 2015. április 25-én érkeztünk haza nyelvi táborból a Bodeni-tó környékéről.
Az utunk odafelé gyönyörű helyeken vezetett, hol hófedte hegycsúcsokat, hol kék színű tavakat láttunk. 10 órán át utaztunk, úgyhogy nagyon fáradtan érkeztünk meg a szállásra. Még nem volt jó idő, de bíztunk benne, hogy a következő napokon már melegebb időben élvezhetjük a tanulás utáni kirándulásokat, amelyeket a kísérő tanáraink szerveztek számunkra.
Minden reggel korán keltünk, megreggeliztünk és elindultunk az iskolába. A tanítás 3 napon keresztül az ausztriai Bregenz nevű városkában, a Bodeni-tó partján volt. 3 csoportban foglalkoztak velünk a német anyanyelvű tanáraink. Mindhárman kedvesen foglalkoztak velünk, sok érdekes feladatot kaptunk, rejtvényeket oldottunk meg. Ezen kívül mindennap a város egy nevezetességével ismertettek meg bennünket. Megnéztük a tavon felállított vízi színpadot, ahol éppen a következő előadás előkészületei zajlanak: a Turandot opera agyagfigurái és fémkatonái már a vízben sorakoznak. Jártunk a városban, egy feladatsor segítségével állítottunk meg ott élő embereket és kérdeztünk német vagy angol nyelven. Mivel a városban nagyon sok magyar ember él, mosolyogva fogadtuk el a segítségüket. Az iskola igazgatója, Huller Zoltán csak az utolsó nap árulta el, hogy tud magyarul. 9 éves kora él német nyelvterületen, de nem felejtette el az anyanyelvét. Egyébként Szombathelyen született és Kőszeg környékén élt 1956-ig. Megnéztük Vorarlberg tartomány parlamenti székházát, néhányan közülünk ott is megtartották bemutatkozó beszédüket.
A délutánjaink gyorsan elteltek a sok érdekes látnivaló megtekintésével.
Hétfőn a Pfänderbahn felvonóval mentünk fel a Pfänder nevű hegyre(1065 m magas), a helybeliek „csak” dombnak nevezik. Amikor körülnéztünk a hegytetőn lévő kilátóról megértettük, hogy miért is nevezik így. A panoráma, amit láttunk, gyönyörű volt: előttünk a tó kéksége a mesés városkáival, világítótornyaival és balra, ameddig csak elláttunk az Alpok magas hegyei. Sétáltunk fenn a hegyen, gyönyörködtünk a látványban és akinek szerencséje volt, láthatta az Alpokban élő állatokat a vadasparkban. A napunk végén a tóparton néztük a sirályok röpködését, a sok piros csőrű kacsa úszkálását a napsütésben.
Kedden Friedrichshafenbe utaztunk. Először a Zeppelin múzeumot tekintettük meg,az első egyszerű léghajóktól a legmodernebbekig.1900-ban szállt fel az első léghajó. Nagyon sok olyan része volt a múzeumnak, ahol saját magunk tapasztalhattuk meg a léghajó működésének elvét. Majd az iskolatörténet múzeum következett, ahol az 1900-as évek elején készült iskolapadokban ülhettünk. Meglepődtünk, bár hallottunk már róla, hogy régen milyen szigorúság volt az iskolákban, láttuk a szamárpadot, a szamársapkát, melyet az a gyerek viselt, aki rosszul viselkedett, végigvezették az iskolán és társak nevettek rajtuk. Egyéb büntető eszközöket is láttunk:mogyoró pálcát, vesszőt, vonalzót. Írtunk palatáblára, számoltunk egyszerű számológéppel. A napot itt is tóparti sétával, fagyizással fejeztük be. Estefelé vásároltunk.
Szerdán délután Dornbirn nevű városka következett Németországban, itt egy természettudományi múzeumban jártunk, az INATURA interaktív múzeumban. Nagyon sok érdekes dolgot láttunk, próbáltunk ki. A legtöbb időt az emberi test felépítésével foglalkozó részen tartózkodtunk, mert itt rengeteg dolgot lehetett kipróbálni: pl. újraélesztés, testhőmérséklet-térkép, a szív működése futás közben, …stb. De láttunk lavinaimitációt, másztunk falat, ismerkedtünk az Alpok növény és állatvilágával, orrunkban éreztük az avar illatát, .. stb. Ezután, ha még eddig nem fáradtunk el kellőképpen, Panni néni gondoskodott róla, hogy nagyon elfáradjunk. A Rappeschluchtfallhoz mentünk fel. Kb. 5 kilométert gyalogoltunk vízesések mellett, keskeny, meredek utakon vitt az út egy kis hegyi tóhoz.
Csütörtökön már nem kellett iskolába menni. Egész napos kirándulásra utaztunk a Hohenschwangaui és a Neuschwanstein kastélyokhoz, ahol II.Lajos király született és élt. Az utóbbi kastélyt belülről is megnéztük, igaz, ide is gyalog kellett felmenni, mer a buszok nem közlekedtek. Sokat vártunk a beengedésig, mert ezt a helyet rengeteg turista keresi fel, Németország egyik legismertebb kastélya. Utána a kastély melletti hídról gyönyörködtünk az elénk táruló látványban, mely felejthetetlen!! A visszafelé gyaloglás után jól esett „pihenni” a Füssen nevű városka szűk utcáin, az utcai pantomimosokkal találkozni, nevetni.
Az utolsó napon, még mindig ragyogó napsütésben indultunk el kora reggel a tóparti Meersburg városba, a városnézést hajókázás követte. A közeli Mainau szigetre hajóztunk és megnéztük a virágszigetet. Sok ezernyi virág pompázott a szikrázó napsütésben, tulipánok, nárciszok, nefelejcsek, árvácskák.. díszítették a pár hektárnyi területet. A 3 óra alatt. térképekkel a kezünkben fedeztük fel a szigetet. Kit mi érdekelt jobban, ott töltött több időt.
Láttunk tulipánmezőt, kacscsaládot virágból, virágot árvácskákból, a Bodeni tavat nefelejcsből, pávát is, nyíltak a tulipánfák. Szerencsénk volt, mert éppen orchidea kiállítás volt a pálmaházban, néhányan pedig egy óráig is gyönyörködtek a lepkékben, amelyek az orrunk előtt szálltak vagy éppen a fejünkön pihentek egy kicsit. Lehetett élő állatokat simogatni,etetni, ülni a tóparton és a kék vízben gyönyörködni( akár a tengerparton is érezhettük magunkat). Gyorsan eltelt az idő, indult a hajónk vissza. Még egy utolsó vásárlásra maradt időnk a hazaindulás előtt.
Esténként egyébként mindig fáradtan értünk vissza a szállásra. A meleg vacsora következett és utána a naplóírás!! Nem volt egyszerű a sok élményt idegen nyelven megfogalmazni. A kísérőtanárok mindig kijavították a néha túl bonyolult mondatainkat, megbeszélték az esetleges problémákat. Aki bemásolta a naplójába a fogalmazását, prospektusokkal vagy rajzokkal színesíthette. A zuhanyozás után nem volt gond az elalvással, hiszen mindennap sok kilométert tettünk meg, rengeteg élményben volt részünk.
Nagyon jó volt az idei tábor, szeretnénk, ha máskor is elmehetnénk. Hasznos volt a német és az angol nyelvet ebben a környezetben használni. Köszönjük a lehetőséget és a kísérő tanárok munkáját.
Egy héttel később, szombaton, 2015. április 25-én érkeztünk haza nyelvi táborból a Bodeni-tó környékéről.
Az utunk odafelé gyönyörű helyeken vezetett, hol hófedte hegycsúcsokat, hol kék színű tavakat láttunk. 10 órán át utaztunk, úgyhogy nagyon fáradtan érkeztünk meg a szállásra. Még nem volt jó idő, de bíztunk benne, hogy a következő napokon már melegebb időben élvezhetjük a tanulás utáni kirándulásokat, amelyeket a kísérő tanáraink szerveztek számunkra.
Minden reggel korán keltünk, megreggeliztünk és elindultunk az iskolába. A tanítás 3 napon keresztül az ausztriai Bregenz nevű városkában, a Bodeni-tó partján volt. 3 csoportban foglalkoztak velünk a német anyanyelvű tanáraink. Mindhárman kedvesen foglalkoztak velünk, sok érdekes feladatot kaptunk, rejtvényeket oldottunk meg. Ezen kívül mindennap a város egy nevezetességével ismertettek meg bennünket. Megnéztük a tavon felállított vízi színpadot, ahol éppen a következő előadás előkészületei zajlanak: a Turandot opera agyagfigurái és fémkatonái már a vízben sorakoznak. Jártunk a városban, egy feladatsor segítségével állítottunk meg ott élő embereket és kérdeztünk német vagy angol nyelven. Mivel a városban nagyon sok magyar ember él, mosolyogva fogadtuk el a segítségüket. Az iskola igazgatója, Huller Zoltán csak az utolsó nap árulta el, hogy tud magyarul. 9 éves kora él német nyelvterületen, de nem felejtette el az anyanyelvét. Egyébként Szombathelyen született és Kőszeg környékén élt 1956-ig. Megnéztük Vorarlberg tartomány parlamenti székházát, néhányan közülünk ott is megtartották bemutatkozó beszédüket.
A délutánjaink gyorsan elteltek a sok érdekes látnivaló megtekintésével.
Hétfőn a Pfänderbahn felvonóval mentünk fel a Pfänder nevű hegyre(1065 m magas), a helybeliek „csak” dombnak nevezik. Amikor körülnéztünk a hegytetőn lévő kilátóról megértettük, hogy miért is nevezik így. A panoráma, amit láttunk, gyönyörű volt: előttünk a tó kéksége a mesés városkáival, világítótornyaival és balra, ameddig csak elláttunk az Alpok magas hegyei. Sétáltunk fenn a hegyen, gyönyörködtünk a látványban és akinek szerencséje volt, láthatta az Alpokban élő állatokat a vadasparkban. A napunk végén a tóparton néztük a sirályok röpködését, a sok piros csőrű kacsa úszkálását a napsütésben.
Kedden Friedrichshafenbe utaztunk. Először a Zeppelin múzeumot tekintettük meg,az első egyszerű léghajóktól a legmodernebbekig.1900-ban szállt fel az első léghajó. Nagyon sok olyan része volt a múzeumnak, ahol saját magunk tapasztalhattuk meg a léghajó működésének elvét. Majd az iskolatörténet múzeum következett, ahol az 1900-as évek elején készült iskolapadokban ülhettünk. Meglepődtünk, bár hallottunk már róla, hogy régen milyen szigorúság volt az iskolákban, láttuk a szamárpadot, a szamársapkát, melyet az a gyerek viselt, aki rosszul viselkedett, végigvezették az iskolán és társak nevettek rajtuk. Egyéb büntető eszközöket is láttunk:mogyoró pálcát, vesszőt, vonalzót. Írtunk palatáblára, számoltunk egyszerű számológéppel. A napot itt is tóparti sétával, fagyizással fejeztük be. Estefelé vásároltunk.
Szerdán délután Dornbirn nevű városka következett Németországban, itt egy természettudományi múzeumban jártunk, az INATURA interaktív múzeumban. Nagyon sok érdekes dolgot láttunk, próbáltunk ki. A legtöbb időt az emberi test felépítésével foglalkozó részen tartózkodtunk, mert itt rengeteg dolgot lehetett kipróbálni: pl. újraélesztés, testhőmérséklet-térkép, a szív működése futás közben, …stb. De láttunk lavinaimitációt, másztunk falat, ismerkedtünk az Alpok növény és állatvilágával, orrunkban éreztük az avar illatát, .. stb. Ezután, ha még eddig nem fáradtunk el kellőképpen, Panni néni gondoskodott róla, hogy nagyon elfáradjunk. A Rappeschluchtfallhoz mentünk fel. Kb. 5 kilométert gyalogoltunk vízesések mellett, keskeny, meredek utakon vitt az út egy kis hegyi tóhoz.
Csütörtökön már nem kellett iskolába menni. Egész napos kirándulásra utaztunk a Hohenschwangaui és a Neuschwanstein kastélyokhoz, ahol II.Lajos király született és élt. Az utóbbi kastélyt belülről is megnéztük, igaz, ide is gyalog kellett felmenni, mer a buszok nem közlekedtek. Sokat vártunk a beengedésig, mert ezt a helyet rengeteg turista keresi fel, Németország egyik legismertebb kastélya. Utána a kastély melletti hídról gyönyörködtünk az elénk táruló látványban, mely felejthetetlen!! A visszafelé gyaloglás után jól esett „pihenni” a Füssen nevű városka szűk utcáin, az utcai pantomimosokkal találkozni, nevetni.
Az utolsó napon, még mindig ragyogó napsütésben indultunk el kora reggel a tóparti Meersburg városba, a városnézést hajókázás követte. A közeli Mainau szigetre hajóztunk és megnéztük a virágszigetet. Sok ezernyi virág pompázott a szikrázó napsütésben, tulipánok, nárciszok, nefelejcsek, árvácskák.. díszítették a pár hektárnyi területet. A 3 óra alatt. térképekkel a kezünkben fedeztük fel a szigetet. Kit mi érdekelt jobban, ott töltött több időt.
Láttunk tulipánmezőt, kacscsaládot virágból, virágot árvácskákból, a Bodeni tavat nefelejcsből, pávát is, nyíltak a tulipánfák. Szerencsénk volt, mert éppen orchidea kiállítás volt a pálmaházban, néhányan pedig egy óráig is gyönyörködtek a lepkékben, amelyek az orrunk előtt szálltak vagy éppen a fejünkön pihentek egy kicsit. Lehetett élő állatokat simogatni,etetni, ülni a tóparton és a kék vízben gyönyörködni( akár a tengerparton is érezhettük magunkat). Gyorsan eltelt az idő, indult a hajónk vissza. Még egy utolsó vásárlásra maradt időnk a hazaindulás előtt.
Esténként egyébként mindig fáradtan értünk vissza a szállásra. A meleg vacsora következett és utána a naplóírás!! Nem volt egyszerű a sok élményt idegen nyelven megfogalmazni. A kísérőtanárok mindig kijavították a néha túl bonyolult mondatainkat, megbeszélték az esetleges problémákat. Aki bemásolta a naplójába a fogalmazását, prospektusokkal vagy rajzokkal színesíthette. A zuhanyozás után nem volt gond az elalvással, hiszen mindennap sok kilométert tettünk meg, rengeteg élményben volt részünk.
Nagyon jó volt az idei tábor, szeretnénk, ha máskor is elmehetnénk. Hasznos volt a német és az angol nyelvet ebben a környezetben használni. Köszönjük a lehetőséget és a kísérő tanárok munkáját.
